5. Különlegességek India módra Nyomtatás
Írta: administrator   
2012. június 27. szerda, 19:36

 Folytatva az előző bejegyzés gondolatmenetét, újabb olyan indiai jelenségek fejtegetésével folytatom, melyek számunkra, európai emberek számára megmosolyogtató, izgalmasnak tűnő és érthetetlen. Kapcsolatok, evési szokások, vallási rítusok a középpontban.

 
Férfi-női viszonyok
 
Számunkra nem kihívás beszélni róla, számukra takargatnivaló – ez volt az első benyomásom a témát illetően. 2. indiai utam során, amikor szállásadóim házában az első estét töltöttem, eltöltve az időt a bemutatkozással, rólam azonnal tudta mindenki, hogy nem vagyok egyedülálló, hanem egy boyfriend vár rám idehaza :). Mivel ebben semmilyen titkolnivalót nem láttam, én is megkérdeztem indiai lakótársnőimet, hogy nekik is van partnerük? A válasz egy azonnali „no” és témaváltás. Sokszor kaptam ugyanezt a választ, s naívan elfogadtam, bár kételkedtem.
 
Egy nap, hazaérve az ayurvédikus klinikáról, az egyik lakótársam zokogva fogadott a nappaliban. Természetesen azonnal rákérdeztem, mi történt vele, olyan szívet szaggatóan sírt. Azt mondta, hogy elhagyta a szerelme. Nocsak. szerelme? Amikor az elmúlt pár hónap másról sem szólt, mint a szerelem eltitkolásáról :)? A történet a szokásos: két ember egymásra talál az iskolás évek alatt, majd a fiú családja feleséget talál a gyermek számára. Fiúgyermek mit tesz? Természetesen a legnagyobb alázattal követi a szülői döntést. A lány kiborul, szidja a fiút és családját, nem válaszol a fiú „legyünk barátok” hívásaira. Még ma is, ennyi idő elteltével egyedülálló a lány, a fiú már házasságban él.
 
 
Fiatal indiai pár
 
Friss házasok :)
 
Sajnos tipikus eset a fenti, azt kell mondjam. Indiában sokszor kifejtettem nézeteimet, miszerint fontos a szabad párválasztás, de mily meglepő, az indiaiak leintettek. Elmagyarázták ugyanis, hogy a leendő házastárs kiválasztását nagy készülődés, egyeztetés előzi meg. A fiatalok horoszkópjának, családi és vagyoni helyzetének, taníttatásának összevetését követően szemelik ki ugyanis gyermekeiknek a megfelelő házastársat a szülők. A gyerekek körében a szülővel való ellenszegülés főbenjáró bűn és nem is divatos. Az elmondások szerint azonban a házasságot követően mindig szerelemre gyúlnak egymás iránt a felek, tehát jól van ez így. Ma már azonban vannak olyan családok, akik liberálisabban gondolkodnak és engednek gyermekük választásának.
 
Az indiaiak párválasztási szokásairól bővebben írtam itt: Ayurvedika.hu - Párválasztás Indiában
 
Női dolgok
 
A nők élete Indiában a higiéniai körülmények miatt sokszor kihívás. Természetesen az indiai nők már akklimatizálódtak, de egy kényelemhez szokott nő? Neki kell egy kis idő :).  2004-et írtunk, első indiai utam során történt egy autóbusz állomáson. Hosszú tartogatás után már muszály volt igénybevennem az illemhelyiséget. Az onnan távozó nők kínos mosollyal és mutogatással adták tudtomra, hogy szerintük ne vegyem igénybe a hely adta lehetőséget. Én visszamosolyogtam, hogy á, nem számít, majd egy odavetett tekintettel megvilágosodott előttem kínos arckifejezésük miértje és beláttam, jobb, ha távozom.
 
A másik érdekes történet már a 2. út során történt. Miután beköltöztem az indiai családhoz, a házi néni, mi csak úgy hívtuk „aunty” (mindenki, aki jóval idősebb az embernél, azt aunty-nak és uncle-nek szólítottuk), közölte velem, hogy a menstruáció első 3 napján nem mehetek be a konyhába, mert tisztátalannak számítok. Hm, azért ez kihívás volt, mert reggel a konyhában készítettem a reggelimet és ott volt a víztisztító berendezés is. Az egyik szolga minden hónap azon napjain megértő tekintettel kérdezte tőlem, hogy hány nap van még vissza :) és ez idő alatt mindig meg kellett kérnem valakit, hogy töltsön nekem vizet.
 
Volt egy 1,5 hónapos időszak, amikor egyedül maradtunk a házban, mi lánybérlők. Minden reggel pálmalevélbe csomagolva körömvirág füzér érkezett a házi oltárra. Mivel ott állt már egy ideje az a rengeteg csomag virág, egyik nap úgy döntöttem, menszesz ide vagy oda, én bizony beviszem az oltárhoz a virágokat, ha már oda szánták őket. Este hazaért a szobatársam és elújságoltam neki hősies tettemet. hogy én mekkora leszúrást kaptam :), hogy vihetek virágot a házi oltárra úgy, hogy még menstruálok?  no comment, megtanultam, menszesz idején tabu számomra a konyha.
 
Mielőtt elhagytam volna Indiát, kaptam valakitől ajándékba egy mini Krishna szobrot. A szobatársam azzal az intéssel búcsúzott tőlem, hogy Dájána, amikor menstruálsz, ne menj el a szobor előtt. Én ezen már csak mosolyogtam, mert bár ők ezt komolyan veszik, én nem ebben szocializálódtam és nem tudtam elképzelni, hogy otthon óriási ívekben kerülgessem a mini Krisnát. Szegény mini Krisna, egyszer leesett a polcomról és letörött a talpa, szóval eltettem szépen emlékbe.
 
 
Ételek
 
Csípősek, színesek és mennyeien finomak. Röviden összefoglalva. Az indiaiak vegyes táplálkozásúak: van sok húsevő és legalább ennyi vegetáriánus táplálkozású. Az utcákon összetákolt kocsikon, vagy kis beugrós utcai éttermekben olcsón lehet ebédelni, vacsorázni. Ezenkívül ott vannak a McDonalds-ok, Pizza Hut-ok azoknak, akik nem bírják az indiai ételeket. Bár szerintem vétek ki nem próbálni őket.
Tipikus napi menü:
1.      Reggelire tojásrántotta (úgy sütik ki, hogy úgy néz ki, mint egy sima, kerek palacsinta) sok hagymával
2.      Ebédre és vacsorára finom egytálételek, többnyire indiai kenyérrel (kedvencem a csapati, a garlic naan – fokhagymás kenyérlepény), esetleg leves (többnyire csípős-savanyú leves)
 
Kb. 60 rúpiából, cirka 300 Ft-ból (aktuális árfolyamok itt: Nagyutazás) az ember jóllakhat. A húsételek drágábbak, s nekem jól be kellett osztanom fél évre a vagyonomat. így kb. 1 alkalommal ettem egy héten húsételt. Meg is volt az eredmény: fél év, közös hűtőben egy margarinos doboznyi saját tárolóhellyel, kevés hús-és csokoládéevéssel, 10 kg mínusz :)
 
Indiai egytálétel Csapati kenyérrel
 
A háziak vegetáriánusak voltak, így ha otthon ebédeltem, én sem ettem húst, de nem is hiányzott. Ami igazán érdekes volt: egy táplálkozás során az ember majdnem minden ízvilágba belekóstolt. Savanyú leves után egy extra csípős főétel, majd egy csöpögősen édes desszert vagy egy jó lédús, édes mangó.
 
A boltokban lehetett kapni szalámit és megdöbbenésemre mini kolbászt is. Nagyon lerítt a kínálaton, hogy ebben nincsenek otthon az indiaiak. Egy hétvégén, amikor indiai ismerőseimnél töltöttem a szabadnapokat, vettek nekem kolbászt. És érdekes, de nem kívántam, nem is nyúltam hozzá.
 
Hétköznapokon a klinikáról hazafelé menetelve megvettem a szokásos indiai burgert az utcán. Mini zsemleszerű kenyér között burgonyás töltetű, jó csípős ízű pogácsa foglalt helyet. Két darabtól már jól lehetett lakni, darabja 10 Ft.
Kétszer főztem, amíg kint voltam másodszor. Egy alkalommal cukorborsó főzeléket (nagyon megkívántam), másodszor pedig gulyáslevest. Akkor már több éve gyakorló háziasszony voltam, az indiaiaknak mégsem ízlettek az ételek, rájöttem miért: nem voltak csípősek :)
 
 Az utcai burger, Vada Pav
 
Valaki követ. Sokszor kerített hatalmába ez az érzés Indiában. Volt, amikor a követő nem is rejtette véka alá szándékát. Ez Hampi-ban történt, csodálatosan megkomponált kőhegyek között haladva. Amikor megálltunk séta közben, a követő is megállt. Valószínűleg csak meg akartak győződni a helyiek arról, hogy szándékaink tisztességesek. Mindezeket összevéve és alkalmazkodva, mindegyik élethelyzet mulatságos és szívderítő volt, legalábbis a későbbiekben kiismerve az indiaiak temperamentumát.