Az indiai Ayurvéda holisztikus tanításai az Ayurvédiában! Képzéseink: ayurvédikus babamasszázs, ayurvédikus kismama és felnőtt masszázstanfolyamok, ayurvédikus szépségápolás, ayurvédikus életmód tanfolyamok. AyurvédaKépzések autentikus forrásból!
India a szívek hazája. Pár hete olvasok egy könyvet (Gregory David Roberts: Sántárám), és az imént olvastam benne a szívek hazája c. kifejezést, mely a könyv szereplői szerint a leginkább jellemzi az indiai kultúrát, embereket.
Egyébként mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a könyvet, ha szeretné látni India igazi arcát. A könyv letehetetlen, tehát szánjatok rá időt :). Több infó róla: http://www.libri.hu/konyv/santaram-1.html
A kitérő után áttérek mondanivalóm lényegére: összegyűjtöm számomra mi volt szokatlan, merőben új, olykor elviselhetetlen Indiában. Még ha néha paprikás volt is a hangulat, ma már teljes derűvel gondolok vissza rájuk :)
1.A hőségről írtam már. Egyik percben még éreztem a bőrömön a reggeli zuhany üdeségét, majd a házból való kilépést követően már merő víz voltam, az izzadságtól :)
2. Monszun, egy jelenség, melytől eláll az ember lélegzete. A mi kis magyar esőzéseink a monszun nyomába sem érhetnek. Mikor 2006-ban landoltam Indiában, az indiai emberek már nagyon várták a megváltó eső megérkezését. Miért várhatnak ennyire az esőre? –nem értettem. Aztán megértettem. Abban az évben késett pár hetet, vendéglátóm szerint lehet miattam, a fehér nő miatt? Hát ezen jót vidultam, ők is milyen babonások. Aztán megláttuk az első felhőt az égen és aztán a többit. Egyik nap eleredt az eső, és pár perc alatt már a bokámig ért a víz. A kis labilis magyar esernyőmet jobbnak láttam letenni, és venni egy igazi indiai esernyőt. Egyszerűen nem bírta az esővíz terhét és feladta a küzdelmet. Mikor ez megtörtént, csak álltam az esőben az utcán és inkább élveztem az eső áztatását. A levegő meleg, a víz kellemesen langyos és amikor eláll, 10 perc alatt újból száraz lettem. Minden nap esett az eső pár órát, majd szünetek következtek és ismét rázendített. Magam sem tudom hova tűnt el ennyi víz …. valószínüleg sok el is párolgott, másik része gyarapította a tenger vizét. Izgalmas volt így a közlekedés. Nevetségesen semmitmondóak a riksákra felszerelt védőfóliák, melyek az ta célt szolgálták, hogy az esővíz ne csapódhasson be a riksa belsejébe, vésve a sofőr és az utas száraz állapotát. miért nevetséges? Mert sokszor az 5-6 sávos utakon, ahogy a kicsi riksa elhaladt két óriási teherautó között, vagy amikor a teherautó szemből közeledve elhaladt mellettünk, óriási vízmennyiség csapódott be a kicsi riksába. Védőfólia ide vagy oda, minden vizes lett. Volt 1 olyan hét, amikor nem lehetett megközelíteni Bombay legmozgalmasabb területét, a Gateway of India területét, ahol igen sok kulturális emlékmű, maga a bombay-i Viktória vasútállomás (Chatrapati Shivaji Terminus), valamint a Taj Hotel áll, körülvéve a kormányzati negyeddel. A híradóban láttam, hogy az emberek derékig-nyakig érő vízben közlekednek. A szomszédos államban (Gujarat) Surat városban nem csak a heves monszun esőzés következtében, hanem a helyi folyó megáradása miatt is tarthatatlanná vált a helyzet. Egy ott élő indiai ismerősömmel meg is szakadt pár hétre a kapcsolat, majd az áradás után küldött képeket látván hihetetlen látvány térult elém: az utcákon a házak fele vízben állt, sokan a padlásra szorultak, megmenekítve valamennyi ételt és mindenki csak várta az ár elvonulását. Később, amikor ellátogattam Surat-ba, látszott az épületek falán a korábbi áradás szintje. Mégsem töltött el soha félelemmel a monszun, inkább elcsodálkoztam a természet hatalmán.
Hazafelé monszunban
Mindennapi kihívások
Nézzétek a monszun felhőket
3.A szagok és a kosz. A kezdeti shokk után szinte elfogadható ez is. Szoktam mondani a higiéniára túlságosan adó ismerőseimnek, hogy fertőtlenítőszert és hipót vigyenek magukkal, ha jót akarnak. Szó mi szó, az indiaiak tisztaságban nem járnak az élmezőnyben. Bárhol szálltam is meg, az ágynemű mindig dohos, büdös, sőt, sokszor koszos volt. A fürdő, wc fala, padlózata .. .de tudjátok mit? Nem is sorolom tovább. Bárhova megy az ember, mindenhol találna kifogásolnivalót. Indiát mégsem ezért szeretjük. A szagokról eszembejut, amikor minden reggel busszal utaztam be az ayurvédikus klinikára és elhaladtunk egy nyomortelep mellett. A telep egymásnak tákolt kis kunyhókból állt, és a kunyhók körbevettek egy kis tavat. akár idillien is hangozhatna, ha nem tudnánk mi minden volt abban a tóban. Szemét hegyek, maradékok, elhaladva mellette mindig be kellett fognom az orromat, pedig addigra már eléggé belejöttem az elfogadásba, kivéve ezt az egyet. Látszott csak én vagyok ilyen finnyás, mert mások benn járkáltak a vízben még valami használható dolog után kutatva. A város több pontján is hasonló volt a helyzet: árokban állt a szennyezett víz, tele elhasznált ételek maradványaival, állati ürülékkel. Még mielőtt bárki megbotránkozna, van egy másik arca Indiának is, erről is írok majd. Aztán az ember hozzászokik, hogy ő is mindig valahol koszos lesz, hogy nem mindig tud kezet mosni (sőt!). Bár minden házban vannak bejárónők, akik gondoskodnak a tisztaságról, sohasem értettem, hogy tulajdonképpen mi is a hasznuk? :)
Minden, ami nem a vízbe való
Ilyenkor fogtam be az orromat...
4.A közlekedés. Izgalmas, ugyanakkor veszélyes, kihívás mindenekfelett. 8-10 sávos utak, őrült tempó, elosonás teherautók között, átjutni egyik oldalról a másikra, meg-megállni az autók, buszok, motorok kereszttüzében. Első reggelemen éppen azon gyötrődtem, hogyan fogok eljutni a klinikáig. Jólneveltségemmel fognom kellene egy riksát, de hogyan? Stoppoljam le? Fussak utána: mindegyik megtörtént aznap reggel :). Nem kell szégyellősnek lenni, az nem segít a riksafogásban. Aztán felszállni a buszra, jegyet kérni egy kimondhatatlan megállóig …. hm, de aztán belejöttem, minden reggel ugyanezt az utat bejárva. Bár vannak buszmegállók, de ahogy nálunk is a fővárosban új szokásként a buszok, villamosok nem mindenhol állnak már meg, csak ha jelezzük leszállási igényünket, Indiában is sokszor le kell inteni a buszt. Sokszor volt olyan, amikor már nem fértem fel a buszra, csak az alsó lépcsőfokokra és lógtam kifelé a közlekedő buszról. Milyen szabadságérzés volt ez! A vonatközelekdés egyszerűen számomra áttekinthetetlen volt. Thane-ból bejutni Bombay belvárosába (Thane – mint Budapestnek Budaörs, vagy Érd – itt laktam) nem kis mutatvány volt, nem is vállaltam egyedül. Képzeljetek el egy több szintes vasútállomást, ahol semmi sincs kiírva angolul, csak hindiül és marathiul. Ezért nem vágtam bele egyedül, legtöbbször a lakótársammal utaztam, aki a belvárosban dolgozott. A vonaton vannak nőknek és férfiaknak fenntartott kocsik és max. 1 olyan kocsi, ahol mindkét nem tartózkodhatott. Egyszer felszálltam egy ilyen közös kocsiba, az indiai férfiak ki is használták a lehetőséget, jól lepásztázták számukra egzotikus idomaimat. Hirtelen nem tudtam kit pofozzak meg, beláttam lehetetlen kitalálni ki volt az a merész alak :). A vonatban a hering effektus uralkodik. Minden egyes megállónál élet-halál harcot kellett vívni a le- és felszállásért. Japánban tuszkoló emberek tömik be az embereket a metróba, itt bár nincs ilyen felelős, de az emberek egymást nyomták befelé. Leszállásnál ugyanez volt a helyzet.
Leszálláshoz készülődve
Tömegnyomor
Mivel hosszú még az indiai léttel járó különlegességek sora, ezért később folyt köv.
Az indiai Ayurvéda holisztikus tanításai az Ayurvédiában! Képzéseink: ayurvédikus babamasszázs, ayurvédikus kismama és felnőtt masszázstanfolyamok, ayurvédikus szépségápolás, ayurvédikus életmód tanfolyamok. Ayurvéda Képzések autentikus forrásból!
